Azt gondolnánk, hogy azoknak a szörnyű időknek, melyekben a
kisgyerekek gyárakban dolgoztak, és kegyetlenül kizsákmányolták őket,
már vége. Sajnos azonban ez messze sincs így. 100 éve még Európában is
virágzott a gyermekmunka, melyről döbbenetesen őszinte képek is
születtek.
A fejlődő országokban, elsősorban az ázsiai és afrikai régióban
napjainkban is több millió gyermek kényszerül dolgozni. A kicsik
kizsákmányolása ellen tett törekvések azonban messze túlnyúlnak a
törvények módosításán. Ezekben az országokban
olyan alacsony az életszínvonal és annyira nagy a szegénység, hogy sok
családnak nincs más választása, mint kisgyermekeiket munkába küldeni, ha
életben akarnak maradni.
A gyermekmunka messze sem új keletű találmány, 200 évvel ezelőtt, amikor még kis felnőtteknek tekintették a gyerekeket, teljességgel elfogadott volt, hogy dolgozni küldik őket. Az akkori iparosodás rengetek lehetőséget kínált, melyet a kapitalista hatalmak precízen ki is használtak. Akkoriban egy 5 éves gyermeket szemrebbenés nélkül leküldtek egy vasbányába, ahol napi 12-16 órát is dolgoztatták. Ha elfáradt, gyakran hideg vízzel öntötték le, de az is előfordult, hogy megverték. Gondolj csak bele, hogy most egy ennyi idős gyermek dolga mindössze annyi, hogy az óvodában játsszon, és megismerje a világot.
Ebben szerepel, hogy 10 év alatti gyerekeket nem lehet dolgoztatni, a 10-12 éveseket is csak akkor, ha mellette iskolába tudnak járni, a 12-14 évesek munkaidejét 8 órában, a 14-16 évesekét 10 órában maximalizálta. Előírta továbbá, hogy éjszakai munkát 16 évesnél fiatalabbra nem lehetett bízni. Ezeket az előírásokat ugyanakkor minden munkaadó próbálta kijátszani. Az 1900-as években a gyárfelügyelők gyakran találtak 7-9 éves gyerekeket az üzemekben. A gyártulajdonosok szemrebbenés nélkül állították, hogy fogalmuk sincs kik ők, biztosan csak játszani jöttek be.
A tanyavilágban 4-5 éves kortól számítottak a gyermekek segítségére – libapásztorkodás, házimunka. Már egész kiskoruktól, szinte belenevelkedtek a falusi életbe. Sok szegény család bérbe adta gyermekét cselédnek, de többségük a saját portájukon és földjeiken dolgozott.
Akkoriban is fontosak voltak a gyerekek, de csak, mint a társadalom hasznos tagjai. Ez a szemlélet megjelent a feléjük tanúsított hozzáállásban és a nevelésükben is. A gyermekmunka lassan, de szerencsésen kiveszett a társadalmak többségéből. Ez pedig elsősorban a gyermekekkel szembeni hozzáállás megváltozásának és az iskolai reformoknak volt köszönhető.
Megörökített szenvedés
Van olyan munka, amelyből profitál a gyermek, és van olyan, amely csak a munkáltatónak nyújt profitot. A gyermekek foglalkoztatása nem az életre készíti fel őket, csupán magas nyereséghez juttatja a munkaadójukat - Lewis Wickes Hine (1874-1940)Lewis Wickes Hine amerikai szociológus és fényképész volt, akinek a munkája fontos szerepet játszott a gyermekmunka törvényeinek megváltoztatásában az Egyesült Államokban. Hine munkája nem volt kockázatmentes. A gyermekmunka erkölcstelensége akkoriban el volt rejtve a szélesebb nyilvánosság elől, és az alultáplált, agyondolgoztatott gyerekek képei nem voltak jó hatással az ipar megítélésére. Ahhoz, hogy a képeket elkészíthesse, gyakran álruhát viselt, de még így is sok - nem ritkán halálos – fenyegetés érte.
A fotókon gyakran a gyerekek szeme az első dolog, amit észreveszünk. Bár eredetileg ezek fekete-fehér képek voltak, a megszínezésükkel cseppet sem vesztettek küldetésükből. Egyszerűen felfoghatatlan ezeket úgy végignézni, hogy tudjuk, a kizsákmányoló és rettenetes körülmények között zajló gyermekmunka még napjainkban is létezik.
Nézd meg a képeket és rövid történetüket:
A képen a 9 éves Johnnie szerepel, aki épp kagylókat tisztít. Mögötte a főnöke áll. - Dunbar, Louisiana, 1911. március
