“Aznap, amikor édesanyám meghalt, a férjem elmondott nekem róla valamit, amit sosem tudtam”

Az esküvő napján a menyasszony édesanyja egy üzenetet adott át a vőlegénynek, amit csak neki szólt.
A pánikbetegség azóta kíséri az életemet, amióta csak az eszemet tudom. Ha neked is van pánikbetegséged, akkor jól tudod, milyen az az egy ember. Az az egyetlen, aki meg tud nyugtatni, akár a pánik kellős közepén is.”

Számomra ez az egyetlen ember az édesanyám volt. Pontosan tudta, mit, mikor és hogyan mondjon ahhoz, hogy visszahozzon engem a valóságba. Az ő szavai és vigasztalása mindig erősebbek voltak a pánikrohamaimnál. Úgy gondoltam, ő mindig itt lesz nekem, de ez nem így lett…

Pár héttel az esküvőm után egyik nap újra beütött a szorongásom. Mondtam is, hogy “Fel kell hívnom anyukámat.” A férjem azonban leállított és megkérdezte: “Mit szólnál, ha most velem beszélnél inkább? Csak adj neki egy esélyt, és meglátjuk, hogy én is tudok-e olyan megnyugtató lenni neked, mint ő.”
Így tettem, adtam neki egy esélyt, és valóban, olyan volt, mintha anyukámmal beszélnék.
Ezután egyre ritkábban hívtam fel őt, amikor pánikrohamom volt. Sosem kérdezte, miért, sosem hozta fel a témát.
Mert az én anyukám páratlan.
Aznap, amikor meghalt, felhívtam a férjemet. Azt mondtam neki: “Meghalt az egyetlen emberem. Aki igazán ismert, aki szeretett minden velem járó nehézséggel együtt, az egyetlen, aki igazán meg tudott nyugtatni a szorongásaim közepette. Elment.”
És akkor a férjem elkezdett mesélni valamit. Egy történetet, amiről fogalmam sem volt, mert anyukám nem akarta, hogy tudjam.

Az esküvőnk napján édesanyám egy jegyzetet adott a férjemnek. Ez a jegyzet csakis neki szólt. Az volt a címe: “Hogyan legyél Nikki egyetlen embere”.
Ez állt rajta:

1. lépés: Hallgasd végig.
2. lépés: Hallgasd még tovább.
3. lépés: Ne próbáld megoldani a problémát.
4. lépés: Mondd neki, hogy érted, amiről beszél.
5. lépés: Addig hallgasd, amíg önmagától meg nem oldja a problémát. Meg fogja, mert mindig megoldja. Még nem tudja ezt magáról, de mindig képes rá.

Az anyukám feladta az “egyetlen emberi” pozícióját – nem azért, mert fel akarta, hanem azért, mert fel akarta készíteni a férjemet arra az időre, amikor ő már nem lesz. Azért mondott le erről a szerepről, hogy nekem mindig meglehessen az egyetlen emberem.
Anya. Mindig te leszel az egyetlen ember számomra.

Eredeti írás: Love What Matters
Képek: Facebook