Vietnamban az utóbbi időben virágzik a turizmus, egyre többen töltik a
szabadságukat a festői szépségű országban. Ez egy kétmilliárd dolláros
turisztikai fejlesztési beruházásnak is köszönhető, ami évente 1,5
millió látogatót vonz a környékre. Ennek keretében épült meg a
nemrégiben átadott Golden Bridge is, ami valószínűleg az egyik
legnépszerűbb látványosság lesz a Vietnamba utazók körében.
A 150 méter hosszú, különleges híd 1400
méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, aranyszínű sétányát lila
lobéliák szegélyezik. Ez már önmagában is vonzó lenne, de az építmény
kuriózumát a hatalmas, faragott kezek adják, melyek úgy néznek ki,
mintha kőből készültek volna, pedig valójában egészen más anyagból
hozták létre azokat.
A hatalmas kezek nem kőből vannak: először megépítették a vázukat, majd
acélhálóval, aztán üveggyapottal borították, végül megalkották a
kőhatású dizájnt.
Nevaeha Smith kinézett magának egy ruhát a nyolcadikos iskolabálra.
A pennysylvaniai lány azonban nem is álmodhatott arról, hogy egyszer
belebújjon az alkalmi viseletbe, hiszen apja nem engedhette meg magának,
hogy ilyen költségekbe verje magát. Legalábbis a lány ezt gondolta,
hiszen az apuka három állása is van, hogy eltartsa a családot.
Az alábbi felvételen azokat a pillanatokat láthatjuk, amint Nevaeha
meglátogatja őt az egyik munkahelyén, és az apa átad neki egy
ruhazsákot. Igen, az a báli ruha van benne.
A videó jelenleg több mint 12,8 milliós nézettségnél jár.
Az igazi művész bármilyen körülmények között képes alkotni, még
egy véres háború közepén is. Egy 21 éves amerikai katona éppen ilyen
körülmények között készítette el rajzait, vázlatfüzete az 1944-es
események egyik legérdekesebb kordokumentuma lett.Victor Lundy építészetet tanult New Yorkban, amikor bekerült a hadsereg speciális képzési programjába. A fiatal katonát Normandiába vezényelték,
ahol képeket készített a partraszállásról is. Victor most 92 éves, és
nem szeret beszélni azokról az időkről. Szerinte a rajz egyfajta
gondolkodásmód, ami segít feldolgozni a háború borzalmait. Folyton
skicceket készített, hol a katonatársairól, hol a szállásadóiról, de
megörökítette a harcokban elesett bajtársait is. Az 1944 májusa és
novembere között készült rajzok a Fort Jackson-i kiképzéstől a
franciaországi frontvonalakig betekintést engednek egy zseniális művész
emlékirataiba, akiről minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy megjárta a
poklot.
1935 és 1953 között, 18 évig élt teljesen egyedül San Nicolas
szigetén egy indián asszony. Egy vadász talált rá, miközben fókát
nyúzott.
A nő igazi nevét senki sem tudja, halála után keresztelték el Juana
Mariának. A Nicoleno törzshöz, a Csatorna- szigetek egyik legtávolabbi
pontján élő népcsoporthoz tartozott. 1835-ben vadászok törtek be a
szigetükre, és lemészárolták a nicolenókat. A népcsoport megmaradt
tagjait Kaliforniába akarták menekíteni, ám hatalmas vihar tört ki az
evakuálás közben, egy asszony pedig a vízbe ugrott a csónakból, mert nem
találta a gyermekét: ő volt Juana Maria.
A nő 18 évet töltött egyedül San Nicolas szigetén. Gyökereket,
fókahúst, kagylót evett. Senki sem tudta, hogy a szigeten van, bár
teljedtek pletykák abban az időben egy nőről, akit néha-néha a parton
láttak sétálni. Végül egy vadász talált rá, amint éppen egy fókát
nyúzott meg kormorántollakból készült szoknyájában.
Amikor a kontinensre szállították 50 éves volt. Senki sem
beszélte már a nyelvét, a törzse minden tagja elhunyt. Életének és
környezetének hatalmas változásai megbetegítették a lelkét, mindössze
hét hetet élt a kontinensen, mielőtt elhunyt.
Történetéből könyv is készült, mely 1969-ben jelent meg, A kék delfinek szigete címmel.
forrás:life.hu
2015 márciusában valami szörnyű történt a 37 éves
Riona Kellyvel, írta a The Sun. A nő hirtelen agyvérzést kapott és
lebénult majd tolókocsiba került, mert nem tudott járni.
Az orvosok akkor azt mondták, hogy egy 18 hónappal
azelőtti baleset miatt Rionának megsérült a gerincvelője, ami további
bonyodalmakat okoz. Semmit nem tudtak tenni érte, sajnos már soha nem
fog tudni járni.
Szerencsétlen nő kálváriája nem ért itt véget: 5
nappal később a férje elhagyta őt. Igaz, hogy már egy ideje nem éltek
békességben, de ez nem mentség. A férj már nem bírta tovább és keresett
magának egy másik feleséget, magárahagyva az asszonyt a gyerekeikkel.
Akkor tette ezt, amikor Rionának a legnagyobb szüksége lett volna rá,
otthagyta őt a kórházi ágyon és vissza sem nézett. Az édesanya teljesen
összetört, de szerencsére sok segítséget kapott a szomszédoktól és a
barátoktól.
De a harcnak nem volt mág vége. Azért mert
hazamehetett, nem jelentett azt, hogy már nem kellett semmit tennie.
Gyógytornászával Keith Mason-nal gyarkorlatokat végzett hetente többször
is.
– Először 25 perbe telt míg megtettem 16 lépést
felfelé, aztán ugyanennyi időbe telt lejönni a felső emeletről. De úgy
döntöttem a gyerekeim miatt folytatom.
Riona és gyógytornásza, Keith sokáig együtt
dolgoztak és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Aztán egy idő után
rájöttek, hogy egymásba szerettek, és úgy döntöttek hogy, közösen
folytatják életüket.
Rionának még sokat kellett edzenie de ma már tud járni valamennyire és részt vett két tolókocsis maraton versenyen is.
Csak egy dolgot tud hozzátenni az elmúlt két évhez:
– Ha visszatekintek, ez volt a legjobb dolog, ami történt velem.
Amikor a volt férje két év elteltével megtudta,
hogy helyre jött a felesége, csak ennyit tudott mondani: „mekkora hülye
voltam..."
Magyarországon
1990-ben eltörölték, de a tengerentúlon napjainkban is alkalmazzák:
Amerikában halálbüntetés vár a legbrutálisabb gyilkosokra.
Japánban egészen a kivégzés előtt néhány óráig nem tájékoztatják az
elítéltet a pontos időpontról, Amerikában viszont a bűnözőknek
lehetőségük van arra, hogy kiválasszák, mit szeretnének fogyasztani
utoljára ezen a földön.
Bár vitatott büntetési mód, Amerikában
jelentős többségben vannak a halálbüntetés támogatói. Az, hogy vajon
visszatartó erő-e a bűnözés megfékezésében, kétséges, de, amíg az
Egyesült Államoknak demokratikus kormánya van, valószínűleg a
halálbüntetés nem lesz eltörölve.
Felkavaró fotósorozat
Henry Hargreaves
fotós előszeretettel készít furcsa nézőpontból, vagy szokatlan témákról
képeket, elsősorban a gasztronómia tárgykörében. Bár személy szerint
ellenzi a halálbüntetést, 2011 óta két fotósorozata
is készült a halálsoron. A fotók egyszerre étvágygerjesztőek és
sokkolók: mellbevágó belegondolni, hogy többszörös gyilkosok és
merénylők ették ezeket a fogásokat a kivégzésük előtt alig pár órával.
Henry célja azonban nem a megbotránkoztatás vagy a véleménynyilvánítás
volt a sorozatokkal, sokkal inkább, hogy a köztudatba kerüljön a téma.
A büntetés végrehajtása
Az elítéltet hajnali 4 óra körül kísérik a
kivégzés helyszínére: itt megkapja az utolsó vacsorát - ami inkább
reggelinek tudható be -, majd pontban hajnali 6-kor beadják a halálos
injekciót. Van, aki elutasít mindennemű táplálékot, míg mások bőségesen
lakomáznak, mielőtt a másvilágra küldik őket.
Timothy
McVeigh-t az 1995- ös oklahomai robbantás vádjával ítélték el, ahol 168
ember lelte halálát. 33 évesen végezték ki 2001-ben. Utoljára egy
hatalmas adag mentás csokifagylaltot kért.
John Wayne Gacy, a gyilkos bohócként ismert sorozatgyilkos 1994-ben
kapott halálos injekciót: előtte azonban elfogyasztott 12 sült garnélát,
egy vödör KFC-s sült krumplit és egy nagy adag epret. 33 kisfiút és
fiatal férfit erőszakolt és gyilkolt meg, miközben szabadidejében
bohócként szórakoztatott.
Victor Feguer volt az utolsó szövetségi ügynök, akit halálra ítéltek
Amerikában, 28 évesen. Gyilkosság vádjában találták bűnösnek, kivégzése
előtt egy szem olívát kért - maggal.
Brandon Jones 72 éves volt, amikor 2016-ban végrehajtották az ítéletet.
Elutasította a speciális menüt, így a sztenderd vacsorát kapta: csirkét,
rizst, fűszerezett zöldborsót, száraz fehér babot, pirítóst, pudingot
és gyümölcsöt. Idős kora miatt majd' egy órába telt, mire találtak egy
tűszúrásra alkalmas vénát.
Christopher Brooks a haláláig tagadta a gyilkosságot, amiért elítélték,
és mindvégig a Dr. Pepper szerelmese maradt: ezt és két mogyoróvajas
süteményt kért a halálos injekció előtt.
Oscar Ray Bolin Jr. megadta a módját: 3 órát töltött feleségével, majd
közepesen átsütött steaket evett sült krumplival, vajjal és tejföllel,
hozzá jégsalátát uborkával és paradicsommal, sült fokhagymás kenyeret,
citromos pitét, és egy üveg Coca-Colát ivott.
Steven Frederick Spears csak egy óriási, húsos pizzára vágyott az utolsó
óráiban. Halála előtt azt mondta, nem akar meghalni, de a börtönben
élni nem élet, így belenyugszik büntetésébe, amit volt barátnője
brutális meggyilkolásáért kapott.
Ronnie Lee Gardnert betörésért, rablásért és több gyilkosságért ítélték
el. Halála előtt, úgy tűnik, jó étvágya volt: steaket és homárt evett
almatortával és vaníliafagylalttal, miközben megnézte A Gyűrűk
Ura-trilógiát.
Ángel Nieves Díaz haláláig bizonygatta ártatlanságát: az esküdszék
azonban 8:4 arányban bűnösnek találta gyilkosság vádjában. Mindenfajta
ételt elutasított kivégzése előtt.
Charlie Lawson négy hónapos csecsemőjükkel is végzett, aztán
öngyilkos lett. Egyedül Arthur nevű fiának kegyelmezett. De vajon miért
pont neki? Tényleg azért kellett meghalni az egész családnak, mert saját
lányát ejtette teherbe? Mekkora bizniszt lehetett csinálni 1929-ben egy
hétszeres gyilkosból?
Charles Lawson 1886-ban született Lawsonville-ben, felnőttként
dohánytermesztéssel kezdett el foglalkozni, 1911-ben pedig elvette
Fannie Marningot, akitől nyolc gyereke született. Egyikük hatévesen
tüdőgyulladásban halt meg. 1927-re elég pénzt spórolt össze, hogy vegyen
egy telket az észak-karolinai Germanton közelében, közel a bátyja
farmjához. A területen egy 200 éves, rozoga parasztház állt, de az
istállók tökéletesek voltak a dohány tárolására.
Pár héttel 1929 karácsonya előtt feleségével és hét
gyerekükkel autózott be a városba ruhákat venni és egy családi
portréfotót csináltatni. A ruhavásárlásnál még azt is hozzátette, nem
számít, mennyibe kerül, a fotót pedig karácsonyi ajándéknak szánta. Ez
akkoriban ritka volt egy vidéki parasztcsaládnál, és egyes vélemények
szerint pont ezért is lehet magyarázat arra, ami aztán december 25-én
délután történt a családi farmon.
Charlie Lawson aznap elment vadászni a fiával, a tizenhat éves
Arthurral, de elfogyott a lőszer, ezért beküldte a mindössze tizenöt
perc járásnyira lévő Germantonba utánpótlásért, ő pedig hazament és
kiirtotta az egész családját. Először két lányával, a tizenkét éves
Carrie-vel és a hétéves Maybell-el végzett. A két gyerek éppen a
rokonoktól jött hazafelé, apjuk a dohánypajtánál várta őket, amikor
pedig megfelelő távolságra voltak, tüzelt. Hogy biztos legyen a
dolgában, agyonverte őket, majd a pajtában rejtette el a holttestüket.
Aztán bement a házba, ahol a verandán álló felesége, Fannie következett.
A házban tartózkodó három másik gyerekük, a négyéves James, a kétéves
Raymond és az éppen a karácsonyi tortát sütő, tizenhét éves Marie is
hallották a lövést, mire utóbbi sikoltozni kezdett, a két kisebb fiú
pedig megpróbált elbújni. A családapa Marie-vel is végzett, aztán
megtalálta a bujkáló fiúkat is és őket is lelőtte. Utoljára Mary Louval
végzett, aki akkor mindössze négy hónapos volt. A kislányt egyszerűen
agyonverte. Ezután a közelben levő fás részre ment, ahol pár óra múlva
öngyilkosságot követett el. A mészárlást egyedül legidősebb fia, Arthur
élte túl, aki akkor még a városban volt, ott hallotta, hogy a családi
birtokon valami szörnyűség történt. A holttesteket Lawson bátyja és
annak fia fedezte fel, miután hazafelé menet be akartak ugrani kellemes
ünnepeket kívánni.
Charlie Lawson utolsó lövését – amivel magával végzett – már többen
is hallották, ugyanis gyorsan híre ment a tragédiának, sok kíváncsiskodó
akkor már a háznál volt. Lawson holtteste mellett egy szüleinek írt
levelet is találtak, a fa körül, a hóban lévő lábnyomokból pedig arra
következtettek, hogy mielőtt öngyilkos lett, körbe-körbe járkált.
A meggyilkolt családtagokat keresztbe tett karral és egy sziklával a fejük alatt találták meg.
Vérfertőző viszony miatt kiirtani az egész családot?
A 43 éves családfő indítékát nem sikerült kideríteni, ezért több, pár
teljesen abszurd teória is van azzal kapcsolatban, hogy Lawson miért
tette, amit tett.
Hónapokkal a tragédia előtt fejsérülést szenvedett, miközben árkot
ásott a farmon. A hozzátartozók szerint ez okozott nála mentális
zavarokat. Ennek viszont ellentmond a boncolás eredménye, ugyanis
semmiféle abnormális elváltozást nem találtak az agyában.
Egy olyan fájdalmas kinövés volt a mellkasán, ami már
elviselhetetlen fájdalmat jelentett, ezért döntött úgy, hogy végez
magával és a családjával is.
A családnak azért kellett meghalnia, mert Charlie Lawson szemtanúja
volt egy szervezett bűnözéshez köthető bűncselekménynek. Eszerint nem ő
ölte meg családját és végzett magával, hanem mindannyiukat megölték,
hogy még véletlenül se tudjanak beszélni az apjuk által korábban
látottakról.
Lawson és tizenhét éves lánya, Marie vérfertőző viszonyban voltak
egymással. Erről többek között Marie egyik korábbi barátnője is meg volt
győződve, azt állította, hogy Marie pár héttel azelőtt a bizonyos
karácsony előtt mondta el neki, hogy terhes, méghozzá a saját apjától. A
barátnő szerint erről Lawson felesége is tudott. Azért irtotta ki az
egész családot, mert félt, hogy kiderül a szégyenteljes viszony.
Három fontos kérdésre viszont a mai napig sincsen válasz:
Mi volt abban a búcsúlevélben, amit Charles Lawson írt a szüleinek?
Miért helyezte abba a bizonyos pozícióba az összes holttestet?
Miért pont Arthur életét kímélte meg?
Lemészároltak egy családot, de nem baj, vigyen haza egy mazsolát!
Az üzlet akkor is üzlet, ha nyolc ember meghal, nem volt ez máshogyan
a húszas években sem. Charlie Lawson egy másik testvére, Marion nem
várt túl sokat azzal, hogy megnyissa az érdeklődők előtt a Brook Cove
Roadon található családi házat. A túrán még annak a tortának a maradékát
is meg lehetett csodálni, amit Marie Lawson sütött, mielőtt apja
hidegvérrel kivégezte. Sőt, aki akart, ajándékkal távozhatott, mert még a
mazsolákat is ki lehetett szedni a tortából (később egy üvegbe tették
és úgy tárolták, hogy minél tovább megmaradjon). A házat öt évig
lehetett látogatni, a belépő 25 cent volt.
Természetesen ballada is született az esetről, a Stanley Brothers
dalának eredetijét viszont nem találtuk meg, helyette egy feldolgozás:
Lawsonékat az 1908-ban létrehozott családi sírboltban, Germanton
mellett temették el, a szertartáson állítólag ötezren gyűltek össze. A
családi házat azóta már lebontották, de természetesen többen is láttak
már arrafelé szellemeket, hol a meggyilkolt gyerekek, hol maga a
családfő tér vissza kísérteni.
Ha ez még nem lett volna elég, a Lawson-család tragédiája itt még nem
ért teljesen véget. Az egyetlen túlélő Arthur 1945-ben egy
kamionbalesetben vesztette életét, nem messze Germantontól. Ugyanabba a
családi sírba temették, négy gyereket hagyott hátra.